Egy sportfotós napja: Hungaroring

Egy sportfotós napja: Hungaroring

Az eddigi írásaim elsősorban azoknak volt hasznosak, akik még csak ismerkednek a fotózással, beállításokat próbálgatnak, vagy most kezdenek komolyabban foglalkozni a sportfotózással.

Most egy olyan sportfotós napba, pontosabban hétvégébe adok lehetőséget bepillantani, mely minden szempontból nagyobb kihívást jelent a fotós számára. A sportfotós hétvége példája pedig ezúttal a Hungaroringen megrendezett WTCR túraautó-világbajnokság és Pure ETCR, a világ első teljesen elektromos, többmárkás túraautó-bajnokság lesz.

Az elengedhetetlen Bürokratikus rész

Egy ilyen rendezvényre való akkreditáció semmiképpen nem nevezhető gyaloggaloppnak. A média regisztráció hetekkel a verseny előtt lezárul, korlátozott számban és szigorú feltételekkel lehet bekerülni. A feltételeket egyik oldalról a Hungaroring adja, másik oldalról a Nemzetközi Automobil Szövetség (franciául: Fédération Internationale de l’Automobile , rövidítve FIA) diktálja, mindezt pedig a COVID helyzet is megspékeli további adminisztrációs tételekkel.

Hungaroring autó- és motorsportra kihegyezett gépezet

A sikeres regisztrációt követően pozitív meglepetésben részesültem. A Hungaroring oldaláról közvetlen és segítőkész csapat segített a versenyhétvégét megelőzően és a helyszínen is. Utólag is hálás köszönet a profi munkájukért.

Média képviselőként a Hungaroring Media Centerben foglalhattam helyet egy kifejezetten a sajtósoknak fenntartott részen. Itt a munkához minden feltétel biztosított volt – kellemes hűs levegő, gyors internet, áramforrás, bőven elegendő méretű névre szóló asztal, hogy a laptop és a fényképezőgépek, objektívek sűrűjében kényelmesen dolgozhassak. Amit éppen nem használtam, egy kulcsosszekrényben tarthattam elzárva. A fényképezést követő retusálás és a gyors posztok írása gyerekjáték volt a Hungaroringnek köszönhetően.

Szabályok és tudnivalók Sportbírók és biztonságiak

Nálam alapvető dolog, hogy a helyszín szabályait betartom, mely nem csak az én saját tesi épségem miatt fontos. A versenypálya belső oldalán körbefutó szervízúton folyamatosan körbejártak a fotósokat hozó-vivő kisbuszok, ami egy nagy könnyebbség, ha az ember nem elektromos rollerrel, vagy robogóval közlekedik. Ennyi cuccal nem is éreztem volna magam jól egy rolleren.

Minden helyszínen, ahol fotóztam, a biztonság kedvéért egyeztettem a kirendelt sportbíróval, hogy meddig merészkedhetek és hol nem veszélyeztetek senkit. Nem feltétlen volt szükséges, ismerve a szabályokat, de nekik is megnyugtatóbb, hogy rám ilyenkor már nem kell fél szemmel figyelni. Néhányukkal a futamok közti percekben sikerült hosszabban is beszélgetni, amikor a többéves tapasztalataikról meséltek és kifejezetten hasznos tanácsokkal láttak el egy-egy kanyar, vagy fotós hely kapcsán.

A „Pit-lane/Trackside” engedélyem szinte minden helyre feljogosított, ahova fotós mehet, mely alól a COVID miatt csak a boxok voltak kivételek. A háromnapos rendezvény alatt mindössze egy alkalommal futottam bele olyan problémába, hogy nem akartak beengedni az elszeparált részre fotózni. Ezt a fennakadást is sikerült orvosolni, de némi időbe telt, míg a kirendelt biztonsági szolgálat alkalmazottja megértette, hogy a kapu melletti poszter nagyságú képen feltűntetett tucatnyi engedély közül az enyém kifejezetten érvényes a pálya mellé. Nagyon hálás vagyok a sportbíróknak, akik ebben a szituációban a segítségemre siettek.

Mindig vannak bevállalósabb fotósok, akik a jobb képek reményében elzárt területre mennek, amit senkinek sem javasolnék. A biztonsági előírások nem csak a fotósokat védik, hanem a verseny zavartalan lebonyolítását is. A hibákat pedig a Hungaroringről való több éves eltiltással is honorálhatják.

Egy teljes fotós nap Pirkadattól alkonyatig

A média képviselőit már hajnalban beengedték a Hungaroring területére, ezért egy-két kreatívabb fotót is lehetett készíteni az üres pálya aszfaltcsíkján állva, vagy épp a napfelkeltével bearanyozott boxutca padkáján ébredező szerelőkről.

A fotós számára a versenynap a hajnali 7 órás érkezésnél kezdődik, ha nem vesszük bele az utazást és az előkészületeket. Általában a teljes nap, míg a Hungaroring nyitva van kihasználásra kerül. Az utolsó nap a média számára talán a legnehezebb ezért a Média Center is alkalmazkodik hozzájuk – akkor zár, amikor az utolsó sajtós is befejezte a munkáját.

Aki a fotózás mellett cikkeket is közöl, egy-egy fontosabb momentumról készült fotót publikálásra előkészít, majd a szükséges sajtóanyaggal együtt leadja rövid idővel a futamot követően.

Legnagyobb hírértéke mindig az első megjelent cikknek van. Mindenki más csak kiegészítést tud hozzárakni, ami már kevésbé kelti fel az olvasók érdeklődését.

A Hyundai Pure ETCR csapata a hajnali napsütésben töltődik fel.

Hungaroring kanyarról kanyarra egy fotós szemszögéből Kanyargós utakon

Amennyiben az időjárásra külön nem kell figyelmet fordítani, akkor fontos szempont a kanyarok és szögek kiválasztása a futamok függvényében. A nagyobb versenyek mindig nyáron, augusztusban zajlanak és ilyenkor elvétve fordul elő eső. Az idény kihasználatlan részében por kerül a pályára a környékén található homokos talaj miatt.

A három és fél évtizedet megélt jelenleg 4381 méter hosszú pályán a „lustább” fotósok két helyet részesítenek előnyben – ez a 2-es és a 13-as kanyarokat, melyekhez a legkönnyebb eljutni. Most inkább kanyarról-kanyarra folytatnám:

Az egyik legizgalmasabb kanyarok egyike, mely mindig látványos jelenetekben gazdag helyzeteket teremt. A futamok indulását követően a sűrűn egymás mellett haladó versenyzők a pályán elérhető legmagasabb sebességről fékeznek minimális sebességre, majd egy tört (1A) kanyarból haladnak tovább a 2-es felé. Az első körben a boly sűrűsége miatt is kockázatos helyszín, majd a későbbiekben a célegyenes adta magas sebességről való lassítás miatt fordulhatnak elő koccanások, kicsúszások.

Érdekessége, hogy az 1-es és 3-as közötti részen a pálya dombról lefelé halad, mely okán hosszabb fékutakkal kell számolni, nagyobb G-erőkkel. Ez a rész a délelőtti időszakban bármely szögből jól fényképezhető, de délután már a fények főként csak az 1-es kanyarral szemben való fotózásnak kedveznek. A képek készítése során érdemes belekalkulálni a pálya 3-as kanyar felé süllyedését. A szintkülönbség és a forró aszfalt miatt a 2-es kimenő ágánál a kerék a fotókon beleolvadhat az út síkjába – ez nézhet ki jól is, ha megfelelően komponált a kép, de bosszantó eredményt is szülhet.

A pályán ugyan egyáltalán nem számít erős kanyarnak, mégis sok kicsúszást lehet itt látni, főként olyan napokon, amikor az aszfalt épp felszáradóban van. Egy esti eső után az 1 és 2 kanyar napfény által jobban melegített, míg a 3-as előtti rész árnyékban van. Ez főként a gyorsasági motoros versenyeknél nehezítő körülmény, ahol elég egy keréknek megcsúsznia. Legjobb helyszínek itt a kanyarban lévő domb teteje, vagy a délelőtti órákban a sportbírói állás lábától a 2-es kanyart fotózva.

Az előző ponttól ismételten felfelé vezető hosszabb egyenesben a versenyzők nagy sebességgel érkeznek a 4-es kanyarhoz, mely a domb tetején található és szinte nem látható az azt követő szakasz. Fotózás szempontjából kora délutánig a bírói állás mellől a kanyartorkolatból lehet képeket készíteni, vagy tovább menve a 3-as kanyarra nézve a bukótér és gumifal mögül.

A kanyar nem hivatalos nevét az 1987-es Formula 1 nagydíjon kapta. Ekkor történt, hogy Nigel Mansell Williams-Hondájának kerékanyája leesett.

Napállás szempontjából az egyik legjobb rész, szinte egész nap jól fotózható. Délelőtti órákban a kanyar eleje, majd később a végéről a közepe felé nézve készíthetőek dinamikus képek.

Látványos, szűk kanyarkombináció, mely fotózásához külön lőállást alakítottak ki a védőfalon. A rázókőn kétkerékre billenő autók, vagy a kanyarból-kanyarba dőlő motorok is jól mutatnak a fényképeken. Ez talán az egyik fotósok kedvence rész a Hungaroringen.

Számomra az egyik legérdekesebb rész. A WTCR alatt sok időt töltöttem itt. A kanyar mentén szinte végig lehet találni ideális pontot. A pályabírók mellől a sikánra is jól rálátni, de ugyaninnen a 8-as rázókövén kétkerékre álló és a pályáról lemenve port verő túraautók is mindig mosolyt csalnak az ember arcára. Kicsit tovább sétálva a 8-assal szemben lévő védőfal lőrései mögül egészen a sikánig látni. A nagyobb távolságról lévő fényképezésnél azért érdemes figyelembe venni a pálya hője miatt keletkező délibábot – tud szép is lenni, de az autofókuszt is kellemesen bekavarhatja, ha nem vesszük figyelembe. A manuális fókuszt sokan nem szeretik sportfotónál, de fejben előre komponált képnél inkább előny a kézi beállítás.

Számomra főként svenkelések helyszínéül szolgált, mert a kanyar sugarát megtalálva, körközéppontból hosszabb expozíciós idővel ideális helyszín fotózni.

Inkább nevezném ívnek, mint kanyarnak. A nagy sebességgel rázókőre, vagy pályán kívülre guruló kerekekk látványosan felkavarják a port, melybe a következő versenyző beérkezik. A háttér így egy barnás fátyolban úszik, mely tetszetős képet formál. Ezt a kanyart szerintem a 11-es felől fotózva lehet a legjobban fotózni s a legtöbbet kihozni belőle.

A kanyar az 1995-ös nagydíjra vezethetően Jean Alesiről kapta a nevét, amikor a szabadedzéseken mutatott megpördülések után az időmérőn össze is törte a Ferrarit.

Nem nevezhető nehéz kanyarnak. Nagy sebességgel érkeznek bele, szöge nem túl erős, mégis néha megtréfálja a versenyzőket. Svenkeléshez tökéletes, egyenletes sebességű, hosszú ívű kanyar, melyet a 4-eshez tudnám hasonlítani annyi könnyebbséggel, hogy teljesen belátható és nincs szintkülönbség. Délelőtti fotózása a fényviszonyok miatt nehezebb.

Szintén egy hosszabb egyenest követő erős fékezést igénylő kanyar. Előzés ritkán fordul elő benne, ugyanakkor a nagy sebességről való lassítás miatt tud érdekes szituációkat hozni. Fótózása a déli órákban nem előnyös.

Belső ívből fotózva az 5-öshöz hasonló élményt nyújt, ugyanakkor ez a lehetőség nem minden versenyen engedélyezett. A kanyar elején és végén is kialakított lőrések vannak a biztonsági falon. A legjobb rálátás és fotózási magasság a kanyar kimeneténél ideálisabb. A boxutcába való kiállás is innen nyílik.

Az utolsó görbe a Hungaroring vonalán. Fotósok kevesen érdeklődnek iránta, mert többnyire csak a pálya külső oldaláról lehet csak képeket készíteni róla.

Különböző sportoknál, lásd motorsport és autósport kicsit másabb a fotózás mivolta. Motorkerékpárok tekintetében a leglátványosabb képeket azok a kanyarok szülik, melyekben jobban le tudnak feküdni a motorosok – nem csak a térd, de a könyök, vagy a váll is az aszfaltot súrolja. A néző számára ugyanakkor azok a képek élvezhetőbbek, ahol a sisak rostélya is látszik, nem csak a bedöntött motor alján lévő felirat.

Autósportban a látványt a kétkerékre való billenés, illetve a vetett por és fékezésből adódó kékes füst hozza. Legyen egy autó előről, vagy hátulról fényképezve, a dinamikát a külső tényezők adják – egy másik versenyző, por, füst, aszfaltról felemelkedő kerekek.

A nézőnek a látvány a fontos, de vannak határok Bukások, csúszások

Szinte nincs verseny apróbb, vagy nagyobb koccanás, baleset nélkül. Példának okáért egy motorversenyen a sérülések nélküli kicsúszás után felfújt légzsákos ruhában feltápászkodó motoros képe tanulságos esetleg vicces tud lenni. Ugyanakkor egy komolyabb sérülésekkel járó esés, vagy balesetről készült kép publikálása számomra etikailag elfogadhatatlan. Az esetlegesen ilyenkor készült képek publikálását néhány gerincproblémákkal rendelkező lájkhajhász fotós vállalja be.

Rob Huff #79 autója tréleren érkezik vissza a boxutcába

A versenyek emberi oldala Arcok, életképek

Visszakanyarodva a WTCR és Pure ETCR versenyekhez… A versenyhétvége alatt számos versenyzővel sikerült hosszabb-rövidebb beszélgetésbe elegyedni, ami nagyszerű élmény egy „kívülálló” számára. Mivel én nem interjúkat mentem készíteni, talán ezért is nyitottabbak voltak felém. A fényképezőgép mögül előbújva, azt félrerakva hétköznapi emberként lehetett sokukkal beszélgetni. Természetesen nem minden versenyző nyitott a kommunikációra, sőt hazai pilótáink közül is akad visszahúzódó típus.

Tom Coronel #32, Yvan Muller #100 és Yann Ehrlacher #68 pár perccel a rajt előtt

A rajtrácsra felsorakozott versenyautókhoz a média munkatársai bemehettek, így olyan életképeket is sikerült lencsevégre kapni közvetlen közelről, melyet kívülálló aligha láthat. A pilóták egy része az autóból kiszállva még beszélget, interjút ad, vagy a stábbal egyezteti a teendőket. Néhányan azonban inkább a vezetői ülésben töltik az indítás előtti utolsó perceket, fejben levezetve a lehetséges alternatívákat, mint sakkmesterek a játszma következő lépését.

Fotózás szempontjából érdemes előre tudni, kik azok a versenyzők, akikről a sajtó képeket szeretne – potenciális nyertesek, hazai pilóták, extrovertált egyének, szervezők?! Minden verseny előtt érdemes utánanézni a különböző jubileumoknak, pilótához és csapatokhoz kapcsolódó sztoriknak, ezek az információk növelhetik egy elkészült kép értékét a megfelelő cikkel egybekötve. Érdemes nem csak képekben, de történetekben is gondolkozni a fotózás során.

Michelisz Norbi #5 a verseny előtti utolsó percekben

Különbség a profi- és hobbifotós közt Versenyfotózás költségekben

A fotózás néhány embernek hobbi, de van, akinek ez a bevételi forrása. Aki szeretne ezzel professzionális szinten foglalkozni, mindenképpen vegye számításba az alább leírtakat.

Amennyiben minden adott volt, hogy egy nevesebb versenyen fotózhass, már csak a háromnapos (esetleg négynapos) versenyhétvége technikai háttere kell. A sport nem egy beállított stúdiófotózás, ezért nincs megismételhető esemény, ha lehetőség van megörökíteni egy potenciális koccanást, csúszást, füstöt, vagy kipufogóból kirobbanó lángcsóvát, akkor exponálsz. Ez predesztinálja, hogy egy nap alatt 1-3000 képet is készítesz 2-3 vázzal. Amennyiben egy versenyzőre, vagy csapatra szükséges csak koncentrálni az a fényképek számát is jelentősen csökkenteni tudja.

Minek 2-3 váz? A válasz egyszerű… tönkre mehet! A különböző vázak ugyanakkor nagyobb rugalmasságot adnak. APS-C (DX) vázakkal közelebbre hozhatod az eseményt, de a mélységérzet valamelyest csökken, a fullframe (FX) nagyobb mélységélesség mellett élettelibb képeket kapsz. A fullframe váz nagyobb dinamikus tartományt és alacsonyabb zajszintet biztosít magasabb ISO-szinteken. Nem mindegy, hogy milyen a kép minősége, vagy épp a váz gyorsasága – a legjobb, ha ezt a kettőt egyben kapjuk.

Nálam rengeteg alternatíva kipróbálása után változatlanul a Nikon Z6 és a Nikon Z6II váza nyújtja a legtöbbet, amit elvárhatok. APS-C szenzoros vázak közül is sokat használtam, de évek óta a Nikon D7xxx széria gépeire és az utóbbi időben a Nikon Z50-re esett a választásom. A DX formátum praktikus, olcsóbb, ugyanakkor minőségben kompromisszumos, ezért a képeim javát a Nikon Z6 és Nikon Z6II vázak adják.

Objektívek terén zoomok közül a Sigma 24-70mm f2.8 Art, Sigma 70-200mm f2.8 Sport és a Sigma 150-600mm Sport az alap egy sporteseménynél. Fix, avagy prime objektívek közül a Sigma 500mm f4 Sport az aduász, de korlátoltságai miatt ritkán használom. Mellette 11mm f2.8, Sigma 35mm f1.4 Art, Sigma  50mm f1.4 Art ami az utamon általában még elkísér.

Állványt sporthoz nagyon ritkán használok, még monopodot sem, mely 1/1000 feletti záridő, valamint váz- és objektívstabilizátor mellett szinte fölösleges, ráadásul jelentős súlyt is képvisel.

A költségeket érdemes úgy nézni, hogy az alkalmazott technikai háttér beszerzési árát elosztjuk az általunk használt maximális expozíciós értékkel. Példának okáért egy 5 millió forintos eszközparkot maximum 50.000 expo-ig használunk, hogy még véletlenül se hibásodjon meg egyik eleme sem. Avagy minden elkészült kép, legyen az publikálásra alkalmas, vagy digitális szemét, 100 magyar forintba kerül. A meglévő gépparkunkat a könnyű számítás kedvéért a beszerzési ár 50%-ért adjuk tovább. Egy háromnapos versenyhétvégén akár 3-9000 kép készülhet. Az előbb említettek alapján akár 300.000-900.000 forint amortizációs költségen. Ebből levonjuk a használt eszközpark értékesítéséből jövő esetleges bevételeket és 150-450.000 eszközköltséget tudhatunk magunkénak a versenyt követően.

Természetesen az értékesített képek mennyisége nem egyenlő az elkészült képekével. Mindemellett érdemes belekalkulálni, hogy a versenyt követően (megrendelőtől függő teljesítési időn belül) a képeket le kell válogatni és átadásra előkészíteni, retusálni és átadni. A sajtó számára bizonyos mennyiségű képet az esemény (futam, mérkőzés, félidő, harmad, stb…) után azonnal meg kell küldeni.

A nyers képek retusálásához megfelelő számítógép, Internet elérés, legális szoftverek és kiegészítő periféria szükséges, akár az esemény helyszínére kitelepülve. Ha már sportesemény, akkor szinte biztos, hogy nem a saját házam előtt rendezik, ezért az oda- és visszajutással járó költségeket, bizonyos esetekben a szállás költséget szintén vegyük figyelembe.

Igen, a költségek terén nem számoltam a háttéreszközök, utazás, Internet kapcsolat és a szoftverek, valamint a feldolgozás költségével és az ezzel töltött munkaidővel, de azt is hozzászámolva minden elkészült kép további költségeket foglal magában.

Zengő Zoltán a elsőként gratulál Mikel Azcona-nak #96

Az, hogy ki a jó sportfotós egy teljesen szubjektív kérdés, amire nem lehet mindenkinek tetsző választ adni. Szakmai szempontból egy olyan fotós, aki jókor van jó helyen a megfelelő objektívvel, vázzal és tökéletesen fókuszált a kellő pillanatban. Az elkészült képet ideálisan retusálta és a lehető legrövidebb idő alatt átadta a média számára. Természetesen vannak ad-hoc szituációk, amikor egy néző mobilos fotója is többet ér, mint a legdrágább felszereléssel rendelkező fotósé, mert ő az egyetlen, akinek sikerült megörökítenie egy ritka pillanatot.

A valóságban a jó sportfotós az aki a befektetett anyagi eszközöket, időt és energiát pozitív szaldóra ki tudja hozni.

Amennyiben profi sportfotós szeretnél lenni, akkor a szükséges legjobb technikai háttér mellett keresned kell egy fizetőképes célközönséget, legyen az média, sportoló, vagy csapat. Amíg ez nincs meg vedd úgy, hogy egy drága hobbit űzöl.

További képek a portfólió WTCR és Pure ETCR albumaiban

Bejegyzéseimben a fényképezőgépeim és objektíveim gyártóinak neveit többször is említem, ez nem fizetős hírdetés. Egyik céghez sincsen közöm, nem is szponzorálnak. Írásaim az eddigi tapasztalataim alapján a szubjektív véleményemet tükrözik. 

Vissza az Elejére
Vissza az Elejére
A honlap tartalmának másolása a tulajdonos (Varga Studio®) hozzájárulása nélkül tilos!